Nem bírok gazdálkodni.
Ez a felismerés újra és újra megrohamoz, ahogy az üzletek előtt ácsorogva képtelen vagyok ellenállni a Kísértésnek. Ahogy mondják, az ember lánya akkor rendezne shopping napot, mikor a pénztárcája pang az ürességtől, de fordított esetben nem talál semmit. Bár így lenne!
A tudatos vásárlás egyre inkább középpontba kerül nálam a karácsony közeledtével, bár idén lesz az első ünneplés a családtól távol, mégis ajándékokkal szeretném meglepni őket. Ha nem lehetek ott, legalább ezzel ki tudom élni a világfájdalmam.
A gond, amivel úgy érzem mások is szembesülnek amint a karma napokon keresztül támadja őket, a rossz hangulat. Amit ugyebár valamivel meg kell szüntetni, és mi mással, az 'ősi' módszerrel : vásárlással. Könnyű az otthon melegében listát írni, miket is szeretnék venni pontosan és még az odavezető úton is szilárdan mantraként mondogatni, hogy csak ezt és semmi mást, de valahogy a bevásárlóközpontok varázsában mindenki elveszti az ítélőképességét.
Akciók, leárazások, kettőt fizet hármat kap kedvezmény, és még sorolhatnám, az üzletek olyan jó marketinggel befolyásolnak minket, hogy sokszor észre sem vesszük mi megy a háttérben. Vagy nem akarjuk.
Gondoltam, problem solved, akkor egyszerűen a szoba melegében maradok. Mondhatnánk, itt már nem ér utol minket a vágy, de a webshopok birodalma még mindig B lehetőségként integet.
Mindenki tökéletesnek próbál látszani, a hangsúly ezen van. Mindig. Kortól, kinézettől függetlenül. Színészkedünk, gyűjtjük magunkban a negatív gondolatokat, érzéseket, minden pocsék gondolatot ami felénk sugárzik nap mint nap, és ahelyett hogy kiadnánk magunkból, elfedjük valamivel. Veszek magamnak valamit mert olyan rossz napom volt. Ahogy létezik alkoholizmus, a vásárlás is afféle narkotikum.
A probléma csak az, hogy talán a felszínen teljes nyugalom ül ki az arcunkra belül a dolgok csak halmozódni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése