Regota erik a bejegyzes, de valamiert minden leutott betu utan ujra es ujra torlesre kerult a sort... Talan ott volt a hiba, hogy magamnak sem akartam szamot adni, nem akartam hogy elkeszuljon a bejegyzes, es vegleg eldontsem mi is a celom pontosan a bloggal, es hogyan tovabb. A blogot mar harman vezetjuk, ami foleg most hogy halogattam a dolgokat felertekelodott, es at tudtam gondolni hogyan is tovabb.
Ebben a formaban a blogot kinottuk, ezert is nem kerulnek fel friss bejegyzesek blogspotra, az igert uj felulet is nagy oromunkre uton van. Jelen formaban a blog teljes atalakitasra szorul, az ido amit szerkesztessel toltottunk viszont remek tanuloleckeul szolgalt. Mindaz, amit a blog alapjainak nevezhetunk bevesodott, es azt hiszem a blogcsapat minden tagja megtanult, de ideje a vart kovetkezo szintre varni. Sokat gondolkodtam mi is a blogunk koncepcioja, celja, de ugy erzem nem szukseges a megnevezese. Mostansag sok blogger nagyitoval keresi a tamadasi feluletet a masikon, de oszinten szolva en ebben nem akarok reszt venni, mashogy latom a jatekszabalyokat.
Mindenki sajat felulettel rendelkezik es bir, amit ugy alakit ahogy kedve tartja. Biralni is kritizalni lehet, de ez nem valtoztat a tenyen, hogy minden blogger sajat gondolatait vetiti ki, ha ezeket pedig megjegyzesek alakitjak az ut mar regen rossz!
Mindig is divattal akartam foglalkozni. Hosszas csatakat folytattam csaladi korben hogy elfogadtassam ez a nekem valo hivatas es ebben erzem otthonosan magam.. vegul megis jog mellett dontottem. A csaladom mas ertekrenddel nevelelkedett, igy nekik a divat mint szakma nevetsegesnek tunt, nem lattak benne jovot csak egy mulo szeszelyt. Most 1,5 ev tavlatabol az elkotelezettsegem valtozatlan maradt, az egyetemet lezartam, nem fejeztem be. Ahogy telnek az evek az ember folyton raeszmel, ami nem megy, azt bizony kar eroltetni. Ez igaz a parkapcsolatokra, hivatasra, az elet minden teruletere, kar energiat aldoznunk barmire is amit nem erzunk magunkenak. Hosszu eveket lehet elvesziteni azzal, hogy masok altal belenk ultetett celt dedelgetunk, csak mert nem merunk elni. Nem merjuk megtenni azokat a bizonyos lepeseket, elszalasztunk lehetosegeket.
Nem vagyunk magunk, idegen motivaciokkal dolgozunk.
Ilyesmi tortenik mikor egy kritika folytan formalodunk, valtozunk. Lassan az apro megjegyzesek teljesen mas iranyba lenditenek at, amit mar nem mi birtoklunk, hanem az elvaras. Ez az egyik legfontosabb dolog amit azt hiszem 'kinti' es blogger letem alatt megtanultam: a kritikat megfeleloen kezelni, fenntartassal. Elfogadni, de nem valtozni. Tartani az iranyt akkor is ha a tomeg mast sugall, es magunkat adni minden aron.
Ellenkezo esetben csak csinalunk valamit, amiben nem erezzuk a motivacios erot. Formalodunk, ha a kornyezet ugy kivanja de kozben elveszik minden egyedidiseg, minden ami sajat. Felbehagyjuk, nem csinaljuk csak felgozzel, lepesrol lepesre teljesen elhal az erdeklodes. Pontosan ez tortent a bloggal is, bar szerettem/szeretem csinalni, megfogalmozodott belul hogy mindez keves ha mar nincs meg bennem a lendulet, ami nap mint leultet a gep ele.
Le kell zarnunk az elhalt idoszakokat, hogy ujat kezdhessunk. Ha tul sok a bezaratlan ajto egyszer arra eszmelunk hogy nincs tobb uj irany es csak egyhelyben toporgunk.
Uj felulet, uj ajto.
Hamarosan!
